Pár hete részt vettem egy két napos mindfulness tréningen, és azóta igyekszem tudatosan beépíteni az ott tanultakat a hétköznapjaimba. A mindfulness kifejezés nagyon trendi napjainkban, na de mit is jelent valójában?

A mindfulness – magyarul tudatos jelenlét – olyan speciális figyelmi állapot és tudati beállítódás, amely ítélkezésmentes, elfogadó, a jelen pillanatra fókuszálva megnöveli a mentális folyamatokkal kapcsolatos tudatosságot. Ez a tudatos jelenlét fontos egészségvédő hatással bír, mert kizárja a múlton való rágódást és a jövővel kapcsolatos aggodalmaskodást, így csökken a depresszió, a szorongásos problémák kialakulásának veszélye, javul a jelen és önmagunk elfogadásának képessége, a figyelmi kapacitás és a megküzdő képességünk is.*

A tréning alatt beigazolódott számomra, hogy ez mennyire nehezen megy nekem. A gondolataim tudatos irányitása, az, hogy egy-két percig egyetlen dologra figyeljek, ami mondjuk az előttem lévő tál étel, hogy megpróbáljam az ízeket élvezni, örülni a finom ételnek, és nem rágódni valamin közben, vagy a háttérben szóló rádió műsorra figyelni, bekapcsolni egy sorozatot, hogy ne unatkozzak evés közben, ez igenis kihívást jelent.

Rábébredtem arra, hogy nem hagyok magamnak 2-3 üres percet sem, a tömegközlekedésen mindig előveszem a telefonon, de sokszor az utcán, a piros lámpánál állva, liftben, két egymást követő meeting között, a reggeli pirítósra várva (itt valóban fél-egy percnyi időkről van szó), és bizony sokszor akkor is, ha munkatársaimmal, barátaimmal beszélgetek, így megosztva a figyelmem az éppen aktuálisan történő jelen valóságom és az online valóság-féle között.

Tény, hogy a ma embere már nem tud internet és okostelefon nélkül létezni: gondoljatok csak bele, ha egy napra otthon hagyjátok a telefonotokat, vagy lemerül, és nem tudjátok felölteni, milyen érzések kerítenek hatalmukba: pánik, elveszettség, egyedüllét, félelem attól, hogy lemaradsz, kimaradsz valamiből.

Milyen elégedettséggel tud eltölteni, ha egy hosszú nap végén, -ha nem volt időnk, lehetőségünk online szörfölni- este otthon végig tudjuk pörgetni a facebookot, instagramot, és ki-ki a szokásos kedvenc oldalait. Micsoda megkönnyebbülés újra visszakerülni az online áramkörbe, sóhajthatunk egy nagyot, hogy szerencsére nem maradtunk ki semmiből! Erre a jelenségre, az attól való félelemre, hogy le/kimaradunk valamiből (többek között, ha nem vagyunk állandóan online) néhány éve már létrehoztak egy mozaikszót is: FOMO avagy Fear of missing out.

Milyen érdekes, hogy miközben folyton azon gondolkozunk, hogy épp miből maradunk ki az online térben, épp hol nem vagyunk ott, ahol lehetnék és mit nem csinálunk, amit tehetnénk, eközben nem vagyunk jelen ott és ahol épp vagyunk. Így tulajdonképpen csak félig-meddig vagyunk részesei a saját életünknek.

A tréning ráébresztett, hogy bármennyire tartom is magam a digitális társadalom részének, úgy vehetek csak igazán, tudatosan részt a saját környezetem életében, ha néha lekapcsolódom erről a "köldökzsinórról", leveszem a szemem a monitorról, és a velem szemben álló partneremre nézek. Végre, újra elkezdek azokkal foglalkozni, akik körülöttem vannak, és aktív résztvevőjévé válni a saját életemnek.

És a netfüggőség csökkentése csak az első lépés a tudatos jelenlét felé.

Folytatás hamarosan a második lépéssel.

*Forrás:

http://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/tudomanyos-kutatomunka/kutatasi-teruletek/mindfulness/

#mindfulness