Amint egy kicsivel melegebb lett az idő, és elkezdett sütni nap, a határtalan öröm mellett, hogy vége van a hosszú télnek, megjelentek az életterem tisztításra vonatkozó gondolataim is: rendet kéne rakni a szekrényemben; átválogatni a ruháimat (a feleslegessé vált ruhadarabokat hajléktalanszállóra szoktam vinni), és néhány újat beszerezni a helyükre; kidobálni olyan kacatokat, amiket a tél során gyűjtöttem be, illetve a legutolsó költözésem óta; több időt szánni és alaposabban kitakarítani a lakást.

Emellett saját magam, a testem, és a lelkem felébresztése a téli álomból is terítékre került: elmentem fodrászhoz, kozmetikushoz, masszázsra, és belekezdtem új dolgokba: ennek a honlapnak a szerkesztésébe, a blog írásába, facebook- oldal létrehozásába, és jelentkeztem egy újabb coaching tanfolyamra, hogy tovább bővítsem az ismereteimet.

Megválni az ismerős, szeretett holmiktól mindig nehéz, utána azonban új erőre kapok, úgy érzem, hogy kitisztult körülöttem a tér, és én magam is letisztultabban tudok gondolkozni, fókuszálni az igazán fontos dolgokra.

Nehéz elengedni a megszokott dolgokat, de ha apróságokkal kezdjük, akkor lehetséges, és idővel egyre könnyebb lesz. Én nem szeretem tárgyakkal körülvenni magam, mert úgy érzem, hogy akadályoznak, bezsúfolnak egy szűk helyre, szükségem van a térre, így a minimális bútorral és tárggyal veszem körbe magam. Évente többször is leülök átrágni magam a felhalmozódott holmik között, így mindig csak egy kisebb volumennel kell megküzdenem, általában így is összejön egy doboznyi dolog, amire nincs szükségem.

Ami viszont nehézséget okoz, az olyan dolgoktól való megválás, amihez fontos, és szeretett emlékeim fűződnek. Ezek nem feltétlenül tárgyak, hanem mondjuk egy konkrét helyszín, egy ház, ahol kiskoromban sok időt töltöttem szeretetben, szüleimmel, és a sajnos már eltávozott nagyszüleimmel. Vagy ilyen, amikor eljutotok olyan helyszínekre, amiről kiskorom óta álmodtam, és miközben ott vagyok, arra gondolok, hogy lehetséges, hogy nem térek vissza oda.

Elengedni nehéz, próbáljuk ki, hogy kis dolgokkal kezdjük, például apró dísztárgyakkal, olyan jegyzetekkel, amiket évek óta tartogatunk, de sosem néztünk bele, ajándékokkal, amiknek már akkor sem örültünk, amikor kaptuk, de valamiért nem volt szívünk eddig megválni tőlük. Ha összegyűjtöttünk egy cipősdoboznyit, ami használható, adjuk oda valakinek, akinek örömet szerezhetünk vele. A többi mehet a szemétbe, ahová való, és nem terheli többet az életterünket, mi pedig könnyebb lélekkel és jobb érzéssel nyitunk be a felfrissített életterünkbe, amikor hazaérkezünk.